Vannak, ugyebár, a bátrak… nevezzük így őket; tudjátok, az oroszlánszívűek. A bátor stratégák és uralkodók a történelmi filmekből, a tudományos tisztek és kapitányok a science fiction-ökből, a befutott emberek a nagy volumenű hírekből, az előadóművészetben a frontemberek, vagy a sikeres újítók a közösségi hálóról. Nem tartozom közéjük. Nem bánom – vagyis őszintébben szólva, az időm javarészében nem annyira bánom, mint lehetne -, mert ez nem jó vagy rossz, elvetendő vagy értékelendő tulajdonság. Ez egy vonás, hogy valaki óvatos vagy öntudatos, ez csupán egy összetevője egy igen elterjedt személyiségelmélet szerint az emberek egyéni, komplex és bonyolult konstitúciójának.
A váltáshoz, változáshoz, változtatáshoz sem jön rosszul a bátorság, Erni is biztosan egyetért velem – apropó, olvassátok el a csodás @Ernesztina Zsidi előző posztját. Belevágni a nem megszokott dolgokba, miután elengedjük azokat a dolgokat, amik éppen nem fejlesztenek, és nem a jót hozzák ki belőlünk. Szerencsém van (néha ezt nem így látom, de az csak felszínes és futó érzés), mert nem először vághatok bele a megújulásba. Bár óvatos vagyok, emellett még ha végre döntök is, hogy váltok, a döntés maga nem mindig tűnik logikusnak, mert teljes mértékben a megérzésekre hagyatkozom, akkor is tűnhet úgy kívülről, hogy indokolatlanul változtatom az életem összetevőit.
Végül is, így jártam meg kétszer Indiát (úgy alakult, hogy oda érdekes módon mindig valamilyen váltást megelőzően utaztam), egyszer Kanadát, illetve egy hosszabb és jóval nehezebb Kárpát-medence-beli utat, ami teljes mértékben belső út – intuíciók mentén. Most visszanézve úgy látom, nem kell mindenkinek oroszlánszívűnek lennie, aki változást szeretne előidézni, és nem minden változás olyan látványos, mint a tisztítótűz. Hanem – a közmondás alapján – lehet, hogy „lassú víz partot mos”. Felismertem, hogy ez tulajdonképpen bátorság, csak másmilyen… ez a felismerés segít megbecsülni magam, és ennek felépülését nagymértékben a jógagyakorlásnak köszönhetem. Őt érdekes módon még soha nem váltottam le, mióta ismerem. Túlnyomórészt ő járul hozzá, hogy harcos lehetek, aki üdvözli a változást. Viszont a magányos harcos útja a jelen civilizációban extrémen nehéz, és sok a buktatója. Szóval, óriási mázlim van, hogy itt vagytok nekem Ti.
Köszönöm!