BENNED IS MEGVAN AZ X-FAKTOR!

Ahogy ígértem, itt a következő írásom a legutóbbi gerincjóga szakmai nap kapcsán, hisz mintegy szakmai ártalomként a jógával/ mozgással plusz idegrendszerrel, illetve a pszichológiával, különösen az érzelmekkel kapcsolatos témák mindig gondolkodásra késztetnek. Igyekszem lényegre törően. Fejlődéstanilag az összes gerinces élőlénynek – már a halaknak is, tehát nemcsak a gerincjógásoknak – az idegrendszere úgynevezett csőidegrendszer, ami központi és környéki idegrendszerre osztható.  Központi egységeink az agyvelő és a gerincvelő, ami ezeken kívül található idegszövet a testben, a környéki vagy perifériás idegrendszert alkotja, amik idegdúcok, illetve 12 pár agyideg (ebből 5 pár kizárólag a zseniális szemünket idegzi be, nem hiába behunyt szemmel alszunk és relaxálunk) és 31 pár gerincvelői ideg. A periféria a szomatikus (a tudatos testi folyamatokat vezérli) és az autonóm (a nem tudatosuló, automatikus válaszokat vezérli) idegrendszerre különül el, és ez utóbbi produkálja széles körben ismert szimpatikus és paraszimpatikus választ. Ezek megtévesztő elnevezések, sokszor a paraszimpatikus válasz sokkal szimpatikusabb lehet embertársainknak, majd meglátjátok. J Emellett ide sorolódik az enterális idegrendszer is, tehát a belső szervek saját hálózata is figyelemreméltó, a bél-agy tengely a közelmúltban elnyerte a méltó helyét a kutatásokban. Ebből a természet által szépen kidolgozott rendszerből most az autonóm idegrendszeri reakcióinkról és egy bizonyos agyideg-párosunkról fogok szólni Nektek, amiknek sokat köszönhetünk.

A szimpatikus válasz gázpedálként működik: ha veszélyt érzékelünk, „ütésre vagy futásra” késztet, a lehetőségekhez mérten, harcias, és ehhez be is igazítja – bepörgeti – az élettani jellemzőinket, nagy mellkasi belégzésekkel jó esetben legyűrjük a veszélyt vagy gyorsan elmenekülünk. Ennek ellentéte történik paraszimpatikus válasz esetén: a „regeneráló, feldolgozó, építő, emésztő, védekező” nyugis egység főnöke, a bolygóideg lép akcióba. Az X-faktor. Nervus vagus [nervusz vágusz], X. agyideg, a tizedik – a fék. Ezt a reakciót a latin név alapján valóban vagális féknek is hívják. Egyszerűen fogalmazva, a kilégzés. Ami a belégzés után rendet tesz, és megint beáll az egyensúly. Ami mindig változik a helyzettől függően, dinamikusan.

A bolygóideg fáradhatatlanul „bolyong”, nagyon nagy utat jár be, átkel minden határon, kapcsolatban van az összes belső szervünkkel, de még az arcizmainkkal is. Átfogóan szabályozza az idegrendszert, ezáltal a kedélyállapotunkat (nem hiába emlegetem a félmosolyt a relaxáció közben); sőt segít a szervezet amúgy meglévő öngyógyító folyamatainak felébresztésében. És ez az X, a bolygóideg mindannyiunkban megvan, csak használnunk kell, tréningeznünk, tónusba hoznunk, az egészségünkért, mert a magasabb vagális tónus összességében nagyban összefügg a jobb életminőséggel, egyre több az erre vonatkozó eredmény. Már a jógával kapcsolatos hagyományos irodalomban is párhuzam fedezhető fel az elme működése és a vágusz közt, csak ezt nyilván nem így fogalmazták meg. De alapvetően nincs új a Nap alatt; és szerencsénkre nem is bonyolult a vágusz „tréningje”.

Egy mezítlábas séta köveken, egy talpmasszázs, egy friss váltózuhany, pár perc napon tartózkodás, egy kedvelt dallam eldúdolása, a természetjárás, a társasjátékozás, a kilégzés tudatos megnyújtása és maga a mosolygás (egy népszerű érzelemelmélet szerint azért vagyunk boldogok, mert mosolygunk) csak néhány egyszerű kiragadott példa, ami olcsón és könnyen elérhető. Nem kell bonyolult és nagy dolgokra gondolnunk. Kijelentkezés, kikapcsolás, ki a szabadba. Vagy jógára. Ja, és mindenképp vedd le a cipőd!

A jóga hagyományai és gyakorlatai és az idegrendszer kapcsolatáról bővebben Eddie Stern: One Simple Thing – A New Look at the Science of Yoga… című könyvében olvashattok.