• SAY CHEESE! •
“Mosolyogj!” – hangzik el gyakran a családi fotózásokon. Vajon miért lett ez a szokás, miért ennyire fontos ez? Illetve, miért tudott ennyire erősen kiépülni az USA-ban a “keep smiling” kultúra – elsőre nekünk, akik elvileg a nemzeti karakterünkből adódóan hagyományosan szeretünk sírva vigadni (“balsorsa kit régen tép”), ez felháborítóan felszínesnek tűnhet. Hogyhogy akkor is boldognak kell tűnnünk, mikor egyáltalán nem vagyunk azok, miféle amcsi dolog ez? A szmájli jel maga is onnan ered, de természetesen nem olyan romantikusan keletkezett, ahogy a Forrest Gump-ban láthattuk – az emotikont egy Pennsylvania-i egyetemi professzor használta először egy levelében a komolytalan tartalmak jeleként. ???? Viszont, gondolj bele, ha egy nagyon távoli ismerősöd rád köszön csak úgy az utcán, és a rákérdez, hogy vagy, akkor egy nagy mosollyal nagy valószínűséggel azt válaszolod, hogy “remekül”, és ő ugyanezt teszi – és ennyi, vége is a beszélgetésnek, mennél is tovább.
Na de hogy is van ez? Hazugok vagyunk? Lehet, hogy ez a mosolygós hozzáállás olyan nagyon amerikainak tűnik – lehet, hogy úgy érzed, hazugság, és a családi fotók is bénák, mert igazából a sok feszengés után mindenkitől csak egy erőltetett hamis mosolyra tellett. Bizony, fel lehet ismerni, mert a hamis mosoly az, mikor csak a száj és környéke mozog, nincs jelen az öröm mint alapérzelem, míg a valódi mosoly (Duchenne mosoly) esetén a szem környéke is ráncolódik, több arcizom dolgozik. Lessétek meg a fotókat, érdemes! Főként, annak fényében, hogy számos memóriavizsgálat tanúsága alapján tudjuk, az idő valóban megszépíti az életrajzi emlékeket. Ha ez a világjárvány elmúlik, és ahogy telik majd az idő, sokkal kevésbé fogjuk nehézségként érzékelni, és kevésbé lesz kiugró az élettörténetünk egészét tekintve. De, vissza a hamis mosolyra: magunk védelmében fel kell hoznom azt, hogy nem lehet minden kapcsolódásunk mély – természetszerűleg nincs kapacitásunk mindig elmagyarázni a lelkivilágunk olyanoknak, akiket alig ismerünk, és csak a sietség közepette összefutottunk az utcán. Nekünk, introvertáltaknak különösen nincs, eleve áll a bál az agyunkban, ezért írunk inkább. ???? Illetve, gondolj bele, ha válaszként ő is elmesélne mindent, mit szólnál. Az agyunk szó szerint nem bírná el, mert kognitív fösvénységre törekszik (tudjátok, “mothernature is a b*t¤h”). Minden információt nem tud elemző üzemmódban, lépésről lépesre feldolgozni, és mozgósítani az akcióra a reakciókat, amik mozgósítják ezek reakcióit. Ez rengeteg ideig tartana. Ez az érzelemfeldolgozásra is igaz, használjuk a rövid utakat, és ez így van jól. Emiatt ne érezd rosszul magad egy percig sem. A nemrég kialakult globális szituációban sok mindent másképp kell csinálnunk, és ez természetesen kihat az érzelmi állapotunkra és ezen keresztül az általános hangulatunkra. Mondanom sem kell, hogy a pánik elkerülése kiemelt fontosságú, és emiatt foglalkoznunk és együtt kell élnünk ezzel az új helyzettel, a szorongást mindenképp csillapítani érdemes. A stresszel való megküzdés legérettebb és leghatékonyabb módjának pedig a humor bizonyult. A nehéz szituációk vicces asszociációkkal való tompítása csakis épülésünkre szolgálhat, különösen, ha magunkkal szemben is alkalmazzuk. Nevess olykor magadon, akár egyedül, akár szeretteiddel vagy otthon – például, ha gyakorlás közben nem minden sikerül úgy, mint a videón, nevess egy jóízűt, így biztosan szerezhetsz magadnak néhány vidám percet. A jógavideók itt találhatóak: http://mandalajogadebrecen.hu/online-jogaorak.htm